Nem hangulatingadozásról van szó
A mániás depresszió, mai nevén bipoláris zavar, nem egyszerű „jókedv-rosszkedv” váltakozás. Olyan hangulatzavar, amelyben a depressziós időszakok mellett mániás vagy hipomániás epizódok is megjelenhetnek. Depresszióban az érintett lelassulhat, reménytelenné válhat, elveszítheti az érdeklődését, nehezen kel ki az ágyból, alig eszik vagy épp túl sokat, és akár önsértő gondolatok is megjelenhetnek. Mániás állapotban viszont feltűnően felpöröghet: keveset alszik, mégis energikus, sokat beszél, nagy terveket sző, költekezik, kockázatot vállal, ingerlékeny vagy meggondolatlan lesz.
A család számára ez rendkívül megterhelő. Az egyik időszakban azért aggódnak, mert az érintett alig működik, a másikban azért, mert túl sokat vállal, konfliktusokat provokál, pénzt költ, veszélyes döntéseket hoz vagy nem hallgat senkire. Fontos látni: a bipoláris zavar nem jellemhiba, de nem is olyan állapot, amit a család egyedül „szeretettel megold”. Segítség kell hozzá: pszichiáter, rendszeres kezelés, gyógyszeres beállítás, terápia, családi együttműködés és nagyon világos határok.
Milyen jelekre érdemes figyelni?
A hozzátartozók sokszor előbb észreveszik a változást, mint maga az érintett. Mániás vagy hipomániás időszak előtt gyakori jel lehet, hogy valaki egyre kevesebbet alszik, de nem tűnik fáradtnak. Hirtelen tele lesz tervekkel, vállalkozást indítana, költözne, nagy összeget fektetne be, új kapcsolatokat keres, erősen beszédes lesz, vagy úgy érzi, különleges felismerései vannak. Nem minden lelkesedés mánia, de ha a viselkedés látványosan eltér a megszokottól, és romlik az ítélőképesség, érdemes komolyan venni.
Depressziós szakaszban más jelek dominálnak. Az érintett visszahúzódik, nem válaszol üzenetekre, elhanyagolja a munkát vagy tanulást, rendetlenné válik körülötte minden, reménytelen mondatokat ismételget, esetleg arról beszél, hogy „mindenkinek jobb lenne nélküle”. Ezeket a mondatokat soha nem szabad legyintéssel kezelni. Önsértésre, öngyilkosságra utaló kijelentésnél azonnali segítség kell, akár sürgősségi ellátás vagy krízisvonal bevonásával.
Mit tehet a család mániás állapotban?
Mániás állapotban a hosszú érvelés ritkán hatékony. Az érintett sokszor nem érzi betegnek magát, sőt kifejezetten erősnek, tisztán látónak, felszabadultnak élheti meg az állapotát. Ilyenkor a család könnyen belecsúszik végtelen vitákba: „Lásd be, hogy baj van!” – „Nincs baj, ti fogtok vissza!” Ez a kör gyorsan elmérgesedik.
Hasznosabb a rövid, nyugodt, tényszerű kommunikáció. Például: „Három éjszaka óta alig alszol, és ma nagy összeget akartál elutalni. Szeretnénk, ha beszélnél az orvosoddal.” Vagy: „Most nem támogatjuk ezt a döntést, amíg nem egyeztettél szakemberrel.” A családnak ilyenkor nem kell minden tervet cáfolnia, de a veszélyes döntéseket fékezni kell.
Gyakorlati lépések lehetnek:
- pénzügyi limitek beállítása, közös számlák védelme;
- autóvezetés kerülése, ha az érintett impulzív vagy kialvatlan;
- orvossal való gyors kapcsolatfelvétel;
- alkohol és drogok kerülése, mert ronthatják az állapotot;
- nyugodt környezet, kevesebb vita, kevesebb inger;
- egy kijelölt családtag, aki kommunikál az orvossal vagy segítőkkel.
A cél nem az, hogy a család „legyőzze” az érintettet, hanem hogy csökkentse a kockázatot, amíg szakmai segítség elérhetővé válik.
Mit tehet a család depressziós időszakban?
Depressziós epizódban a biztatás könnyen rosszul sülhet el, ha túl általános. A „szedd össze magad”, „gondolkodj pozitívan”, „másnak is nehéz” típusú mondatok általában nem segítenek. Sokkal jobb a kis, teljesíthető lépésekben való támogatás. Például: „Elmegyek veled az orvoshoz.” „Hozok ételt, és itt hagyom, nem kell beszélgetnünk.” „Ma csak zuhanyozz le és egyél pár falatot, a többit majd később.”
A depressziós hozzátartozónak gyakran nem nagy tanácsokra van szüksége, hanem biztonságos jelenlétre és praktikus segítségre. Ugyanakkor a család nem válhat teljes ellátórendszerré. Ha az érintett hetekig nem működik, elhanyagolja magát, önsértő gondolatai vannak, vagy nem szedi a gyógyszereit, szakemberre van szükség. A hozzátartozó feladata nem a diagnosztizálás, hanem az, hogy észrevegye a romlást, segítséget hívjon, és ne maradjon egyedül a felelősséggel.
A gyógyszerszedés kényes pont
Bipoláris zavarnál a gyógyszerszedés gyakran központi kérdés. Sokan akkor hagyják abba, amikor jobban érzik magukat, vagy amikor a mániás felpörgés kellemesnek tűnik. Mások a mellékhatások miatt bizonytalanodnak el. A család ilyenkor ne saját maga próbálja módosítani a kezelést, és ne is vitatkozzon órákig a gyógyszerekről. A legjobb mondat sokszor ennyi: „Ezt beszéld meg az orvosoddal, de kérlek, ne változtass egyedül.”
Érdemes előre készíteni egy visszaesési tervet nyugodt időszakban. Ki az orvos? Milyen jelekre kell figyelni? Kit lehet hívni? Milyen döntéseket kell halasztani mániás állapotban? Ki kezeli ideiglenesen a pénzügyi kockázatokat? Ezeket nem krízis közepén a legjobb kitalálni, hanem akkor, amikor az érintett együttműködőbb.
A hozzátartozónak is vannak határai
A bipoláris zavar nemcsak az érintettet terheli, hanem a családot is. A hozzátartozók gyakran készenlétben élnek: figyelik az alvást, a hangulatot, a pénzköltést, az üzeneteket, a fenyegető jeleket. Ez hosszú távon kimerítő, és könnyen bűntudattal keveredik. Sokan úgy érzik, ha pihennek vagy nemet mondanak, cserbenhagyják a másikat.
Pedig határok nélkül nem lehet tartósan segíteni. Nem kell minden éjszakai telefonhívást egyedül kezelni. Nem kell újra és újra kifizetni felelőtlen költések következményeit. Nem kell eltűrni bántalmazó beszédet arra hivatkozva, hogy a másik beteg. A támogatás és az önvédelem nem zárja ki egymást. Családtagként is lehet pszichológushoz, hozzátartozói csoporthoz vagy krízistanácsadáshoz fordulni.
Mikor sürgős a segítség?
Azonnali segítség kell, ha az érintett önsértésről, öngyilkosságról beszél, veszélyes impulzív döntéseket hoz, napok óta alig alszik, zavarttá válik, hallucinációi vagy téveszméi vannak, agresszív, eltűnik, vagy nem lehet vele biztonságosan kommunikálni. Ilyenkor nem elég családi beszélgetést kezdeményezni. Orvosi, sürgősségi vagy krízisellátásra lehet szükség.
A bipoláris zavarral együtt lehet élni, de nem tagadással és nem magányos hősködéssel. A család sokat tehet: figyelhet a korai jelekre, segíthet a kezelés fenntartásában, csökkentheti a kockázatos helyzeteket, és emberi módon jelen lehet. De a családnak is joga van biztonsághoz, pihenéshez és segítséghez. A jó támogatás nem azt jelenti, hogy valaki mindent elbír, hanem azt, hogy időben felismeri, mikor kell már többen tartani a helyzetet.
A bipoláris zavarral együtt lehet élni, de nem tagadással és nem magányos hősködéssel. A család sokat tehet: figyelhet a korai jelekre, segíthet a kezelés fenntartásában, csökkentheti a kockázatos helyzeteket, és emberi módon jelen lehet. De a családnak is joga van biztonsághoz, pihenéshez és segítséghez. A jó támogatás nem azt jelenti, hogy valaki mindent elbír, hanem azt, hogy időben felismeri, mikor kell már többen tartani a helyzetet.
Fotó: Magnific
