Az „idős” szó jelentése meglepően sokat változott az elmúlt évszázadban. Ami nagy- vagy dédszüleink idejében már öregkornak számított, ma gyakran aktív, dolgozó, utazó életszakasz. Az időskor határa nemcsak biológiai kérdés, hanem társadalmi, egészségügyi és kulturális fogalom is, amely folyamatosan tolódik. De mikortól számítunk ma idősnek – és hogyan jutottunk el idáig?
Hogyan határozták meg az időskort régen?
A 20. század elején az időskor viszonylag korán kezdődött. Ennek oka egyszerű: az átlagéletkor alacsony volt, a krónikus betegségek kezelése korlátozott, a fizikai munka pedig hamarabb „elhasználta” a szervezetet.
Egyes korabeli szociológiai és orvosi írások szerint:
-
a 50–55 éves kor már idősnek számított,
-
a nyugdíjkorhatár sok országban 60 év alatt volt,
-
a „fiatalos öregkor” fogalma gyakorlatilag nem létezett.
Az időskor ekkor inkább hanyatlást, visszavonulást jelentett, nem új életszakaszt.
Az átlagéletkor drámai növekedése
A második világháború utáni évtizedekben látványos fordulat történt. Az orvostudomány fejlődése, az antibiotikumok megjelenése, a jobb higiéniai körülmények és a táplálkozás javulása megnövelte a várható élettartamot.
Míg a 20. század elején:
-
a születéskor várható élettartam sok országban 50 év körül volt,
ma:
-
a fejlett országokban 75–85 év között mozog,
-
a nők átlagosan 5–7 évvel tovább élnek, mint a férfiak.
Ez önmagában átrajzolta az „idős” kategóriát. Ami korábban életvégi szakasz volt, ma sokszor az aktív középkor folytatása.
Mikortól számítunk ma idősnek?
A modern szakirodalomban egyre ritkábban jelenik meg egyetlen, merev életkori határ. Ehelyett életszakaszokról beszélnek.
Gyakran használt felosztások:
-
60–74 év: fiatal időskor
-
75–89 év: idős kor
-
90 év felett: nagyon idős kor
Egy nemzetközi gerontológiai tanulmány megfogalmazása szerint:
„A kronológiai életkor önmagában nem alkalmas az öregedés meghatározására, mert nem tükrözi az egyéni funkcionális állapotot.”
Vagyis nem az a döntő, hány éves valaki, hanem hogy hogyan él, milyen az egészségi és mentális állapota.
Nők és férfiak: eltérő öregedési pálya
Az öregedés nemek szerint is különböző mintát mutat. A statisztikák szerint a nők tovább élnek, de gyakrabban élnek együtt krónikus betegségekkel, míg a férfiak rövidebb ideig élnek, de sokszor jobb fizikai állapotban halnak meg.
Jellemző különbségek:
-
a nők hosszabb életűek, de több évig élnek egészségügyi problémákkal,
-
a férfiaknál gyakoribb a korai halálozás,
-
a nők lassabban, a férfiak gyakran hirtelenebb módon „öregszenek”.
Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az időskor megélése és értelmezése eltérő.
A nyugdíjkorhatár mint mesterséges határ
Sokáig a nyugdíjkorhatár jelentette az időskor kezdetét. Ez azonban adminisztratív döntés, nem biológiai. A korhatár emelése önmagában is jelzi, hogy a társadalom máshogy tekint az idősebb korosztályra.
Ma már egyre gyakoribb, hogy:
-
valaki nyugdíj után is dolgozik,
-
aktív közösségi, sport- vagy szellemi életet él,
-
új karriert vagy hivatást kezd.
Ez tovább halványítja az „idős = passzív” képet.
Az egészséges öregedés fogalma
Az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb változása az egészséges öregedés szemléletének megjelenése. Ez nem azt jelenti, hogy valaki soha nem beteg, hanem hogy minél tovább megőrzi önállóságát, életminőségét és alkalmazkodóképességét.
Egy gyakran idézett WHO-meghatározás szerint:
„Az egészséges öregedés az a folyamat, amely lehetővé teszi az idősebb emberek számára, hogy azt tegyék, ami számukra értékes.”
Ez a megközelítés az időskort nem problémaként, hanem potenciális életszakaszként kezeli.
Az időskor társadalmi jelentése ma
Ma már egyre inkább elfogadott nézet, hogy az időskor:
-
nem egyetlen életkorhoz kötött,
-
nem egyenlő az elesettséggel,
-
nem zárja ki az aktív részvételt.
Sok kutatás rámutat: a mentális frissesség, a társas kapcsolatok és a célok megléte legalább olyan fontosak, mint a fizikai állapot.
Akkor mikortól számítunk idősnek?
A válasz ma már nem egy szám. Az időskor elkezdődhet biológiailag, társadalmilag és pszichésen is – de nem egyszerre. Egy 65 éves lehet idős papíron, de aktív a mindennapokban, míg egy fiatalabb ember korábban is megélheti az öregedés jeleit.
Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb változása éppen az, hogy az időskor nem végállomás, hanem egy hosszabb, sokféleképpen megélhető életszakasz lett. És ez a határ a jövőben várhatóan tovább tolódik.
Fotó: freepik
