Január elején tele vannak az edzőtermek, letöltjük az új tervezőappokat, egészséges recepteket mentünk, és komolyan hisszük, hogy most tényleg más lesz. Mégis, a statisztikák makacsul ugyanazt mutatják évről évre: a szilveszteri fogadalmak többsége néhány héten belül elbukik. De miért történik ez szinte mindenkivel – és miért nem az akaraterő hiánya a fő ok?
Mit mutatnak a kutatások?
Nemzetközi viselkedéskutatási és pszichológiai felmérések szerint a szilveszteri fogadalmak:
-
közel 80%-át február közepéig feladják,
-
sokan már január második hetében eltérnek az eredeti céloktól,
-
mindössze 8–10% az, aki egy éven át következetes marad.
Egy gyakran idézett amerikai kutatás megfogalmazása szerint:
„A probléma nem az, hogy az emberek nem akarnak változni, hanem az, hogy rosszul választják meg a változás formáját.”
Miért pont újévkor akarunk mindent megváltoztatni?
Az évfordulók pszichológiai határvonalat jelentenek. Az új év érzelmileg „tiszta lapnak” tűnik, ahol a múlt hibái lezárhatók. Ez azonban könnyen túlzó elvárásokhoz vezet.
Jellemző újévi fogadalmak:
-
„Mostantól rendszeresen sportolok”
-
„Egészségesen étkezem”
-
„Kevesebbet stresszelek”
-
„Több időt szánok magamra”
Ezek jól hangzanak, de túl általánosak, és nem kapcsolódnak konkrét viselkedéshez.
A legnagyobb hiba: túl nagy célok egyszerre
Az egyik leggyakoribb ok a kudarcra, hogy a fogadalmak:
-
túl nagy életmódváltást igényelnek,
-
egyszerre több területet érintenek,
-
azonnali eredményt várnak el.
Amikor valaki január 1-jén eldönti, hogy heti ötször edz, teljesen átalakítja az étrendjét és közben produktívabb is lesz, akkor nem célt tűz ki, hanem terhelést.
Az agy ezt fenyegetésként érzékeli, és ellenáll.
Az akaraterő nem végtelen erőforrás
Sokáig hittük, hogy a siker pusztán fegyelem kérdése. Ma már tudjuk: az akaraterő kimerül, különösen stresszes időszakban. Január pedig sokaknál eleve:
-
anyagilag megterhelő,
-
sötét, energiaszegény időszak,
-
munkában újrainduló tempót jelent.
Ilyenkor nem ideális feltételek között várunk el maximális önkontrollt.
Miért működik jobban minden februárban?
Érdekes megfigyelés, hogy azok, akik nem újévkor, hanem később vágnak bele a változásba, nagyobb arányban kitartanak mellette. Ennek oka egyszerű: kevesebb érzelmi nyomás, reálisabb döntések, kisebb lendületből fakadó túlzás.
A sikeres változtatások gyakran:
-
nem dátumhoz kötődnek,
-
fokozatosak,
-
konkrét szokásokra épülnek,
-
nem „mindent vagy semmit” alapon működnek.
Fogadalom helyett szokás
A kutatások szerint azok járnak jobban, akik nem fogadalmat tesznek, hanem szokást építenek. A különbség lényeges.
Fogadalom:
-
érzelmi,
-
nagy ívű,
-
könnyen megszeghető.
Szokás:
-
kicsi,
-
ismételhető,
-
beilleszthető a mindennapokba.
Például:
nem „lefogyok”, hanem „minden nap sétálok 15 percet”.
A kudarc érzése többet árt, mint maga a cél
Amikor a fogadalom elbukik, sokan nem korrigálnak, hanem feladják az egészet. Megjelenik az „úgysem megy” gondolkodás, ami hosszabb távon csökkenti a változásba vetett hitet.
Pedig a legtöbb esetben:
-
nem az ember alkalmatlan,
-
hanem a cél volt rosszul megfogalmazva,
-
vagy az időzítés volt kedvezőtlen.
Mi lenne, ha máshogy tekintenénk rá?
A szilveszteri fogadalmak bukása nem egyéni kudarc, hanem rendszerszintű jelenség. Az emberi működés nem hirtelen fordulatokra, hanem apró, ismételt lépésekre van hangolva.
Talán nem az a kérdés, hogy „mit fogadok meg január 1-jén”, hanem az, hogy:
-
mit tudok ténylegesen beépíteni a napjaimba,
-
mit tudok fenntartani rosszabb napokon is,
-
és mit engedek el bűntudat nélkül.
Nem az év eleje dönt
A változás nem naptárfüggő. Az, hogy a szilveszteri fogadalmak többsége elbukik, nem azt jelenti, hogy a fejlődés lehetetlen – csak azt, hogy nem ünnepi lendületből működik.
A valódi fordulópontok ritkán hangosak. Inkább csendesek, következetesek, és nem január 1-jén kezdődnek.
Fotó: freepik
